Hol volt, hol nem volt, egyszer a messzi-messzi délen vadászatot rendeztek, hol két vizsla szerelembe esett. Meg is lett a gyümölcse, két lány kölyök. Hosszú fül, kalimpáló farok, folyton összeakadó lábak, no meg a pocak. Ez a történet az egyikőjükről fog szólni, kinek neve Baba.
Baba egy szerető családba került, hol az egyik lány szívébe szegült, sok kalandot éltek át, sok emlékük van már. Szóval ez a vizslalány egy különleges példány ám. Szerető szíve van, de kevesekkel osztja meg azt, félénk, de mégis bátor, szép, de ha nem tetszel neki, bestiává válik, akit szeret, azért a kútba is leugrik, okos de kajla, karcsú de imád enni, s ki tudja miért de van aki nagyon szereti, egy szó, mint száz, a lány személyében megtalálta emberi mását.
Három év telt el azóta, hogy a világra jött, s fő feladata a lány boldoggá tétele volt, ki nem volt rest viszonozni.
Ez egy se füle, se farka mese, a lényege viszont a szeretet.
